 |
 |  |
Gabi esküvője
bundiland nézőpontból
2007. augusztus 24-25. - rokakoma
Gyurcsány Ferenc, 2006 május. Az átlag vendég legalábbis úgy érezhette magát, mint a választások estéjén az MSZP kampánysátrában. Szól a zene, mindenki iszogat, kezek a magasban, mindenki örül a másiknak, együtt vagyunk, és mást sem hallani, minthogy győzteseink csak mondják és mondják: "Igen, igen!"
Te a sütiket hozd, te hozzál néhány ásványvizet, akinek van hűtőládája, az hozzon azt, de vegyetek jeget reggel! Hozzátok xy, ti hozzátok pedig uv fog beülni a templom után! Te menjél el a templomi esküvő előtt a hotelbe, te hozd az asztalokat! Te majd itt ülsz, te pedig ott! Te jöhetsz, amaz (aki nem is tudta) pedig nem! Ellent mersz mondani? Nem, Nem!
De hát persze ki is merne? Mint szerző elfogult vagyok a menyasszony javára, vagy éppen rovására, hiszen bundiland őt ismeri. És melyikünk merne élete egyik legfontosabb, és legboldogabb, és leg... napján azt mondani, hogy na az nem fog menni!? Se Dani, se Én.
Ha minden logisztika megvan, akkor uzsgyi a templomba! A vőfélynek fogalma sincs semmiről, a többieknek mégkevésbé. Ki melyik oldalon, ki kivel, ki után és mikor megy be, ül le, vonul, zenél? Végül elkezdődik, mi pedig, mint a japán turisták: Click, click!
A templomi esküvő gyakorlatlan szemeim számára a normális mederben folyik. Leszámítva, hogy egy papnő is megáldja az ifjú párt, katolikus templomban. De belefér, nagy a templom, kicsi a néni. Ámen, ámen!
Végre buli! Ha az olvasó idáig szenvedett, megértem. De legtöbbünk bizonyára így volt vele, hiszen valljuk be, a vendég az nem a templomra kíváncsi. Az ültetési káosz (ami igazából gárdista rend) után eszünk. Ennénk, ha nem az örömapának, és a Royal Tokajinak, köszönhető alattomos borok lennének előttünk. A kaja tényleg nagyon finom, de a borok... Ó anyám! Dionüsszoszi mámorban úszunk. Utoljára 15 évesen ittam ennyi bort, a csillagásztáborban. Az kapszulás-kannás volt, én meg bohó. Glug-glug!
Csirke, torta, bélszín, fogas, éééés csoki szökőkút! Na egy olyat be kell szereznem itthonra! Ami ehető volt, azt én beraktam a szökőkút alá. Csokis-sárgadinnye? :) Félő az én esküvőmön a mennyasszonyt is megmártanám, majd utána ... Nyamm-nyamm!
A kötelező körök után - evés, köszöntők, rablás, vetítés, feladatok - elszabadult a pokol! Cipő le, ruha le, másik ruha fel, felesek le, hangerő fel! Ebből javarészt kimaradtam, egy darabig, mivel egyrészt elestem a szálló kertjében, érthetetlen, másrészt a mámorban úszást bundiland-allstars többedmagával a hotel medencéjében folytatta. Csak utána kijönni a vízből, és öltönybe vissza, hááát... cupp-cupp!
A fonalat teljesen elvesztettük. Ekkor már, mezítlábasan, kívül-belül elázva ugrabugráltunk a násznéppel. Emlékszem, megkérdeztem ki kell-e mennünk a medencéből, azóta is folyton kísértenek a portás szavai: "Igen, igen!"
|
 |
|
|
|