 |
 |  |
"... nekem egy a fontos: hogy egyek!"
2005. szeptember 10. hajnali 3 óra - rokakoma
Bár még sosem írtam velem történt eseményről egyes szám harmadik személyben, ezúttal engedje meg nekem a kedves olvasó, mivel az alábbi történet elmesélésében, sokkal inkább támaszkodom Dani elbeszéléseire, mintsem saját felvillanásnyi emlékeimre. Puffy pedig írói vénáját még annyira sem érzi ihletettnek, mint jómagam, ezért voltam kénytelen én elbeszélni.
Szokásos buli utáni McDonald's látogatásra készültünk a taxiban ülve. Be is gurultunk a Drive-in részre, majd roka hanjga bőgött fel:
- 2 csirke menü lenne, egyik fanta, másik kóla, és még két sajtburi. Ennyi. - hangzott a gépies mondat, az ekkor már csak reflexszerűen működő kollégából, a bal hátsó ülésről.
Előrébb gurultunk. Eddig minden a menetrend szerint. Kicsit várunk, taxis leállítja a motort, Dani sms-t ír. A hülyéje még mindig nem tanulta meg, hogy "egy sör" után nem telefonálunk, nem sms-ezgetünk. Közelednek az üdítők. Egyik fanta, másik kóla. A taxis, aki már eddig sem lehetett túl jó véleménnyel rólunk, bizonyára szeretné már letudni ezt a fuvart. A családjára gondolhatott, a bezsebelt ezresekre, és hogy mi mindent el kell viselni mindezért.
De ekkor felborult a szokásos menetrend!
És a kóla is, amelynek majd' teljes tartalma a hátsó ülés közepére ürült. Na a taxisnak sem kellett több. Idegesen, a kieső ügyfelek és kárpittisztítás okozta veszteség rémképétől felajzottan, családi frusztrációját és népnevelési hajlamait most kiélni kívánó tekintettel elindult, hogy kirángatja rokát a hátsó ülésről, és beleépíti a meki falába.
Reflexszerűen működő kollégánk túlélési ösztöne felülkerekedett, és mielőtt a sofőr, terve megvalósításába kezdhetett volna, szintén kipattant, megelőzve hogy hátrányos helyzetből pofázzon vissza. De ekkor valami nagyon váratlan fordulatot vettek az események.
Ahelyett, hogy ez első ökölcsapás, vagy komolyabb anyázás következett volna, roka, feltételezhetően azzal a bárgyú, mit érdekel engem bármi tekintetével a következőt mondta, az ekkor már sárkányfigurában fújtató taxisnak:
- Nyugodjál meg, elintézzük, nekem egy a fontos: hogy egyek! - mondta roka, miközben fél fejjel már bent is volt a meki kiadó ablakán, mintha észre sem vette volna, hogy éppen ütni akarják, pásztázva merre is lehet a 2 csirke, meg a többi. Dani persze továbbra is sms-t ír, szárítgatja az ülést. Buzgósága odáig fajul, hogy a fantás poharat belerakja a kólásba, nem sejtve, hogy abban még van egy kicsi. Hoppá, milyen szépen eltávozott az is körbe a peremen...
A taxis, aki szerintem, azt gondolhatta, hogy közveszélyes diliház töltelékek vagyunk, akikkel amúgy sem lehet mit tenni, valami csodánál fogva roka mondatát hallván, és a bárgyú, kizárólag a hamburger utáni ingerrel gerjesztett tekintetét látva, de gyakorlatilag azonnal kezes báránnyá változott, és megnyugodva mormogott valamit rokának. Roka persze nem hagyta ennyiben, ha már diliház, akkor legyen zárt osztály! Visszahajolt az autóba, és hangosan konstatálta, hogy: - Jééé! Itt van még egy csomó jég, ezeket kivágom. - és az elhaló m betű hangjával együtt mozdult már kifelé, markában néhány jégkockával, majd ívesen dobva a pár méterre lévő bokorba, "kurva McDonald's" kommentálással, mindezt persze úgy, hogy a taxis 30 centire állt mellette, és roka lendülő jobb karja éppen hogy elkerülte. Roka ezután is csak a sajtburit látta lelki szemei előtt, és máris újra pásztázni kezdte, mi is folyik odabent.
A sofőrünk ekkor feladta! Visszaült, és csendben várta hogy véget érjen ez az este is.
|
 |
|
|
|