 |
 |  |
Egy átlagos nap
Sarkkutatás vodkával sötétben nappal józanul a melegben
2006. december 3. - rokakoma
Sötét van. Kurva sötét! Felkapcsolom a villanyt, persze az is lefelé kapcsolódik, de semmi nem történik az égvilágon! Kicsavarom az izzót, becsavarom a másik izzót. Zéró! Hallom, hogy zizegnek a kábelek az illesztésnél a falban. Hozom a fáziscsavarhúzót, belenyúlok tövig. Á! Megvakultam! Ordas nagyot szikrázott! 5mp múlva újra látok, már tudom mi a sárga folt, meg a vakfolt. De biztos vagyok benne, nem kellene látnom egyiket sem. A szünetmentes sípol, a biztosítékok lekókadva, a szomszéd már a netet hiányolja, én meg alsógatyában mászkálok a sötétben, kezemben egy fáziscsavarhúzóval a megrázó élmény után. Persze minden 1 biztosítékon van, irány az utca, a lépcsők számát fejből vágjuk: 8 és 11...
Átlagos nap nem létezik, csak napok, amiknek van egy átlaga, amely ha ebben a formában történne, biztosan nem mondaná senki átlagosnak, de külön-külön teljesen természetes. Itt mifelénk egyben is az...
Kockára fagyok! Karcsi bácsi már megint Eszkimóiába készül, és az expediciót szimulálandó hűtőházat üzemeltet 0-24-ben. A hűtőt kinyitom, hátha melegebb lesz, a kenyérpirítóval kiolvasztom a kezeimet, a meleg zuhany alatt állok fél órát, főzök valamit, csak hogy menjen a rezsó, azon az 1 lapon, ami még megy belőle. Felpróbálom az összes ruhámat, persze egymásra, rétegesen, mint a rakott palacsinta amiből bundás kenyeret csinálok. A pingvinek is menekülőre fognák, a Terminátort is porrá zúzhatnám, Vili fagyállója a gardróbban úgy ahogy tartja magát...
Mosogatok. Mosogatnék! Van 5l melegvíz, 2 pohárral beljebb vagyok, majd még folytatom, ha újra megfelelőek a hydrothermális feltételek...
Addig is elmegyek WC-re. Lekapcsolom a villanyt (értsd fel), megmarkolom a radiátort, hogy a kezem nehogy szarrá fagyjon 3 perc múlva (értsd konkrétan). ... Lehúzom, egyik kezemben a wc-pumpa, másikban a kefe, a dolgok nem mennek maguktól. Pumpálom, vakarom, mindeközben a víz spriccel a csőnél, ami el van törve, az egész ház hallja, én meg örülök, ha nem csapódik az arcomba...
Lezuhanyozok. Lezuhanyoznék! Az ablak az utcára néz, ha éppen van világításunk, jól belátnak, ha nincs, behozom az állólámpát, hogy jól belássanak. Konvektor elaludt, gázszagot nem érzek, hozom a gyufát. Konvektort beállítom az éppen aktuális minőségű gázhoz, a meleget teljesen kinyitom, az alaphőmérsékletet a kézmosó hideg csapjával állítom be, a zuhany hideget meg kézben tartom, ki tudja a szomszéd mikor nyitja ki a saját csapját. Vigyázok, nehogy túl nagy legyen a nyomás, mert a túlfolyón visszajön minden. Ha a földeletlen konnektor nem a zuhanyrózsa magasságában lenne, kevésbé lenne izgalmas eme napi rutin...
Most van megint melegvíz. Talán elmosok 1 kistányért, és 3 kávéskanalat...
Keverek, rázok, egy, két koktélt. Gumikalapáccsal készítem a tört jeget, amire a főbérlő is feljön, és részegen közlöm vele: "Csókolom Karcsi bácsi, csak italozunk". Úgy vagyunk, mint Horn Gyuszi az alkohol problémáival. "Nincsenek! Mindig van bőven." Meglocsolom az elültetett ananászt, és tépek néhány levél mentát a mellette levő növényről. A papucsom cuppog a padlóra száradó bacarditól, a konyhában nem látjuk egymást a vízipipa füstjétől. A szívószálak szűrcsögése jelzi kinek fogyott el a betevője...
Vendégeink meg nem értik mi miért történik, mi meg már nem értjük őket. Félek ők a normálisak, mert ebben a házban semmi sem az...
|
 |
|
|
|