 |
 |  |
A média hatalma
Glossza
2007. augusztus 26. - rokakoma
Bundiland. Minden sajtóorgánum legrangosabbika. Az értelmiségi olvasó, de még az átlag Budapest TV néző is tudja, ami itt le van írva, az az objektivitás ékköve. Az elfogulatlan, pártatlan és tényszerű tudósítások japán kertje, a történelem iránytűje.
Ismerőseink, és netezők tízezrei mértékadónak tartják az itt leírtakat, ezért jómagam különös gondossággal válogatom meg szavaimat, még e sorok írásakor is. Hiszen nem szeretnénk, ha bárki rosszul, tévesen ítélné meg azon véresen komoly dolgokat, amelyekről általában beszámolunk. Ne adj' isten netalántán 1-1 élménybeszámoló személyes, humoros, kissé szarkasztikus avagy éppen a lényeges dolgokra koncentráló hangvétele félreértésekhez vezetne.
Hiszen egy médiabirodalom vezető orgánuma nem engedheti meg magának, hogy írói, szerzői és szerkesztői emberek legyenek. Továbbá azt sem, hogy ezen - továbbiakban csak író gépek - saját nézőpontjaikat, és élményeiket vessék papírra. Mert hát bundiland mégiscsak bundiland, az író gépek legmagasabb szintű civilizációja, maga a 101 gombos világörökség.
Az sem megengedhető, hogy az orgánum tiszteletét és jó érzését kifejezze valami vagy éppen valaki iránt. Mert egy író gép nem tisztel senkit. Egy író gépnek nem lehetnek jó érzései. Egy író gépnek nem lehetnek élményei. Ezen író gép csak másolhat. Csak a tényeket másolhatja. Azokat a tényeket, melyeket Ön, kedves Olvasó, már amúgy megtörténtük előtt tényként kezelt, így azonosulni tud összes írásunkkal. Az író gép az Ön koncepcióit másolhatja csak, hogy Ön azt magáénak érezze, és elfogadja. Ende Végtelen története elbújhat mögöttünk az olvasóval való azonosulásban.
Persze mondanom is szükségtelen, hogy minden eddigi beszámolónk írásakor az lebegett előttünk, hogy a valóságot ne csorbítsuk, az élményeinket át ne adjuk, a benyomásainkat ne éreztessük. És mikor Ön, kedves Olvasó, azt vetette szemünkre, hogy fetrengett a röhögéstől, és pont ilyennek képzelte el ezt vagy azt, vagy éppen érzelmeket váltott ki Önből az írás, akkor mindig úgy éreztük elhervadt egy-egy virág a kertünkben, megzavarodott az iránytűnk.
Ezért kérem Önt, kedves Olvasó, bocsássa meg nekünk alantas másológépeknek, ha egy-egy történet kópiájába hiba csúszik a jövőben. Érezzük a nyomdafesték súlyát nyomóhengereinken, mikor egy-egy látogatónk az általunk átélt eseményeket átérzi, magáévá teszi, és nem képes a száraz mondatszerkezetekre koncentrálni, unalmas fejjel olvasni.
Na de vajon elképzelhető Ön szerint, kedves Olvasó, hogy éppen azért olvas valaki bennünket, mert nem a száraz tényekre, az Ön elképzelt valóságára, az érzelemmentes beszámolókra kíváncsi? Elképzelhető, hogy az Olvasó tisztában van a szerzők világképével, és képes olvasni a sorok közt? Elképzelhető, hogy a szerző képes az írás hangulatával visszaadni valamit, és a tartalom másodlagossá válik, az írás csupán illusztrációvá lényegül át? Nos kedves Bux Barnabás Boldizsár, ha nem ért egyet, akkor Fantázia világa ezek szerint nem Önre várt. Agyő!
|
 |
|
|
|